Muzsikus Blog

    Amint meghallottam, rögtön elképzeltem, ahogy különböző technikákat sajátítanak el a rajztanszék képzőművészeitől (akik sajnos kevesebben vannak, mint a nemzetiben az építészet) és hogy szerdára már tökéletesen paszteleznek, csütörtökön belekóstolnak az akvarellezés gyönyöreibe és péntekre okosabbak lesznek, mint egy ötödéves. Aztán eszembe jutott, hogy nem-nem, valószínűleg valamilyen képzőművészeti alkotást kell majd létrehozniuk, szobrot faragnak, mázolnak, meg graffitiznek és kiadják minden kreativitásukat.
    Ez utóbbihoz áll közelebb a valóság. A diákigazolványuk vonalkódjának mintájára kellett összehajtogatniuk egy papírt, majd meg kellett festeniük a vonalkódjuk mintáját komplementer színekkel. A végső művet a tankör összes munkája adja, az összhatás meglehetősen művészi lett, de hiányolom belőle a hallgatók egyéni kreativitásának tombolását. A munkák megtekinthetők a tanszéken, nézzétek meg.

    A téma a tanszéktól már megszokott módon szorosan kapcsolódik az építészethez, az alkotások megtekinthetők a K aulában. A minőség elég széles skálán mozog, igaz olyannal idén nem találkoztam (bár tavaly sem), amitől hanyatt vágtam volna magam. Kiemelném a munkák közül a lépcsőház ablakai közé tömött lufikat, amik egy egész lépcsőház hangulatát alakították át gyökeresen, az Erzsébet téri járókelők szemét fényképező csapat ötlete is remek, a fotók szépek, csak rossz helyen vannak. Általában jellemzi az alkotóhetet, hogy a tanszék mindenkinek max pontot adott, ami vagy a munkák egysíkúságára utal vagy Mr. Csé nagyon jófej. Ja igen, miért szerepel fekete vászon az alkotások 70%-ában? :-) A kiállítással kapcsolatban az az egy kritikám van, hogy nem biztosítják az áramot azoknak a munkáknak amikből fityeg a kábel. Lámpa nélkül viszont nagyon nem értjük mit akartak az alkotók, konnektort nekik! Jé, itt egy videó.

    Igen, elég furán hangzó elnevezés, de ezen ne akadjunk le. Az alapötlet remek: a házunk a legnagyobb ruhánk, a ruha pedig a legkisebb ház. Itt is bevizionáltunk ruhaként értelmezett tereket és térként értelmezett ruhákat már jó előre, ebből végül egy divatbemutató lett. Végigültük. Álmosak lettünk. De sokat nevettünk is, hogy mit bevállaltak emberek. Halkan jegyzem meg, akadtak nagyon ciki dolgok is. Én sajnáltam, hogy kevés volt a performance jellegű bemutató, általános módszer volt a modell alkatú lányok szimpla felvonulása. Voltak ötletes és voltak meghökkentő alkotások, a képeken a két első helyezett látható.
    A bemutató a VAM Design Centerben volt, ami szép környezetet teremtett, de az egy órás csúszást sajnos nem tudta feledtetni velünk. A zsűri a meghirdetetthez képest jócskán csappant, eltűntek belőle izgalmasan hangzó nevek: Makovecz, Jankovics, Galántai, Vincze, V.T., USE. Ezt mindenki sajnálta, de nélkülük is tudtak végül döntést hozni, bár sajna a performance-okat annyira nem értékelték.
    A kiállítás megtekinthető a VAM-ban, díjazottak bemutatója pénteken ismét. Vannak még videók itt és itt, meg itt.
    Reméljük nem ez volt az utolsó Lakós alkotóhét, mert jó móka és hasznos dolog más művészeti ágakkal ismerkedni.

Így hát most én, nevezzünk MM-nek, ne nevezzünk MM-nek, hanem mondjuk inkább humánpletternek, mert az nem sért szerzői jogokat, elindítottam ezt a kis blogocskát. Szándékomban áll mindent leírni, ami érdekelhet bárkit ezen a karon. Szeretnék szórakoztatni, elgondolkodtatni, tájékoztatni, érdeklődésre sarkallni, mások munkáit publikálni és persze szeretném, ha ez érdekelne pár építészhallgatót is.